2009. november 5., csütörtök

félsiker

Elharapódzott beszédemben a trágárság. Ennek próbálok gátat vetni. Kitaláltam, hogy bosszús pillanataimban, hirtelen felindulásból kosztümös szitkozódással élek. pl. a kutya meg a mája! , a kánya rúgja meg! ezer kartács és bomba! stb. A siker viszonylagos. Belerúgtam az ágy sarkába, és fájt. És ezt mondtam: az a kibaszott, kurva kánya rúgja meg!

2009. október 24., szombat

Munkaterv

1. feladat kiosztása
2. sopánkodás
3. ej, ráérünk arra még!
4. anyaggyűjtés halogatása
5. anyaggyűjtés további halogatása
6. anyaggyűjtés
7. késleltetés, hárítás
8. a közeledő határidő okozta szorongatottság érzései felbuzognak
9. halogatás
10. önmarcangolás
11. üldözéses téveszmék kialakulása a frusztrálódó tudatban
12. további halogatás, pótcselekvések
13. Gesztenyés sörkert
14. ajajj
15. Persze halogattam, halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!
16. halogatás
17. feladat megkezdése
18. feladat befejezése a megadott határidő előtti utolsó napon

2009. október 13., kedd

Nem akarok pályát váltani, de

hiányzik a matematika. A rendszerelvűsége, az egyértelmű denotátumok, az, hogy egy megoldás van. És az biztos. A szépsége abban (is) rejlik, hogy A megoldáshoz többféleképpen el lehet jutni. Nincs belemagyarázás, százféle reflexió, nincs talán. Cos(0) ma is 1, 1000 éve is 1 volt, holnap is 1 lesz, világnézettől függetlenü mindig 1. Pont. Nem mellesleg megtanít gondolkodni.
Hiányzik a geometria (leginkább a térgometria), a függvények, a kombinatorika, a másodfokú egyenletek etc., a logaritmus nem hiányzik.

2009. szeptember 11., péntek

kérdezzfelelek

A várfokon egy kisfiú megkérdezte az anyukáját, hogy István király vigyáz a Jézuskára? Nem kapott választ, erre sírni kezdett. Oda kellett volna mennem hozzá a következő szavakkal: Nem. István király majdnem 1000 éve halott, mikor ő élt a Jézuska több mint 1000 éve halott volt. (Tekints el attól, hogy feltámadt.) Különben meg nem ő hozza karácsonykor az ajándékot, hanem a szüleid veszik meg. Van még kérdés?

2009. augusztus 15., szombat

Könyvajánló (részlettel egészet) Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta

(hét hangya)

Kertünkbe ekkor már bemásztak a zöldfülű levelek, és a fákra felmásztak a rügyek és a pilleszárnyú virágok. Fancsikó egy százszorszép sárgáján egyensúlyozott. Pinta a fűben hasalt, innen fürkészte a lányok combjait.
Fancsikóban meghosszabbodott a virág (ekkor természetesen megszűnt százszorszépnek lenni), és Fancsikó ezeket mondta.
- Bennem hét hangya mászik.
- Az első hangya színe a szél, cirrenése elmosott edények csörrenése, potroha a tavasz, szöszmötölése a pókok reggelije, a csápja a törvény és a lábai gyorsak.
- A második hangya Isten tükre, melyről szétpereg a fény, mint a májusi eső az arcon.
- A harmadik hangya: moss fogat, zubogtasd erős sugárban a vizet, és fonj koszorút a sárga virágokból.
- A negyedik hangya nincs (nem van), én találtam ki.
- Az ötödik hangya minden pillanatban megöli a hatodikat...
- ... a hatodik hangya szemébe - minden pillatanban- a halál vág mocskos hasítékot. (A gyönyörű szem megrepedt látása.) Az idő egészére kiterjedő iszonyú megbocsájtás: ez a hatodik hangya.
- A hetedik hangya nárciszok arany kényelmében nőtt, méhek zümmögésén hízott, nyelve édes, mint a méz, potroha karcsú kardvirág, lábai kisdedek sikkanásai. A hetedik hangya egy gombostűt ölel körbe-körbe.
Fancsikó legördült (sziklák robajával) Pinta mellé. A százszorszép lett.

2009. augusztus 10., hétfő

1943-2009

Azt hittem, hogy Cseh Tamás sose fog meghalni. Végiggondoltam egyszer-párszor, hogy kik adtak nekem nagyon sokat, vagy segítettek, vagy mi. Kosztolányi, József Attila, meg a Cseh-Bereményi dalok. Vannak még mások is, ez itt a dobogó. (ha van egyáltalán létjogosultsága az ilyen dobogóknak) Szüleim sokat hallgatták, és amikor kisebb voltam, nagyon nem szerettem, határozottan idegesített. Harmadikos gimis voltam, lapozgattam a bakelitlemezeinket, felraktam egy Csehtamást (egy szó!), talán a Fehér babákat, és kibékültem vele. Olyannyira, hogy állandóan azt hallgattam. Megállapítottam azt is egy idő után, hogy aki Csehtamást szereti, rossz ember nem lehet. Belátom, e kijelentés fekete-fehér, és elfogult. Ehhez kapcsolódik, hogy Dorcival összebarátkoztunk. Nem szimpatizáltunk egymással kezdetben. De épp egymás mellett ültünk egyszer bevezetés az irodalomtudomány órán, és Árpi bácsi egy Csehtamás dalt hozott, mint példát a már nem tudom, mire. (Csönded vagyok) Dorcinak felvirult az arca, meg nekem is, és összenéztünk: te szereted Csehtamást?! Akkor kezdtünk el beszélgetni. (Azt itt meg se próbálnám összeszedni, hogy Dorci mennyit adott nekem. Ezt nem akarom egy hüpp-el tompítani. Hüpp.)
Még mit is? Valami vigaszfélét. A magányt nem oldja üres szobánkban, de elviselhetőbbé teszi. Régóta nézlek, nem vagy idevaló-de jó, de jó, de jó, de jó. stb
Meg, hogy a mindennapiság se feltétlenül szürke. Hogy a szomorúság lehet felemelő is. Meg hogy lehajthatjuk emelt fővel is a fejünket, vagy mi. De inkább ne hajtsuk le, most nehogy előredőljünk. Meg az irónia, meg a keserédes kacagás. Meg hogy a patyolating nem nevetséges. Meg hogy olykor elkopnak, nézzél magadba. előresohasehátra.
A hamuban sült pogácsa mellett vannak a dalok a tarisznyámban. Meg aztán nem is halt meg. Ha lesznek gyerekeim, majd én is fogom hallgatni, és szeretném, hogy ők is maguktól jöjjenek rá arra, hogy ez milyen értékes.