Barchoba

Most olyat játszom, hogy tanulok. Fél egy van, tudnék mást is játszani, kocsmázóst, táncolóst, szerelmest, akármit. Na, jó. Barchobázok kicsit.
-Gondoltál?
-Egy hete csak a mamára.
-Hagyjál a hülye asszociációiddal! Nem érek rá, holnap zh-t írok.
-Na, jó, megvan.
-Gödel-tétel?
-Hogy jöttél rá?
-Szeretném felhívni a figyelmedet arra a nem elhanyagolható tényre, hogy egyedül játszunk.
-Akkor találj ki most te valamit, nehezebbet!
-Ne csinálj úgy, mintha értenéd a Gödel-tételt!
-Ne kötekedj! -
-Gondoltam.
-Tárgy?
-Nem.
-Állat?
-Nem.
-Növény?
-Nem.
-Személy?
-Nem.
-Fogalom?
-Nem.
-Legyél kicsit elvontabb! A rendszerkényszerrel van a bajod. Amíg ilyen kategóriákban gondolkodsz, nem fogod kitalálni.
-Szavakkal leírható dolog?
-Közelítesz.
-Igen vagy nem?
-Ne bosszants a kérdéseiddel!
-De hát ez a játék lényege: kérdezek, és te válaszolsz.
-Ez középhaladó verzió. Te kérdezel, én csak párszor válaszolok, te pedig addig kérdezel, amíg rá nem jössz. Nem biztos, hogy sikerül, de ne aggódj! Rengeteg időd van még.