2010. február 10., szerda

Várfok kollégium (205-ös szoba)

Hivatalosan három szobatársam van. De. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a lakóközösség egyéb tagjait sem.

A vakablak és a keleti fal közé denevérek fészkelték be magukat. Sokan lehetnek, néha csiripelnek kicsit. Csendes magányban lehet velük ultrahangon kommunikálni. Alapvetően érzékenyek, figyelmesek, és intelligensek.

Aztán él itt egy befalazott apáca. Ő (általában éjjelenként) gombokat varr fel mindig ugyanarra az ingre. Miután végzett, a gombok leszakadnak a ruháról, és neki elölről kell kezdenie a munkát. Kegyetlen büntetés ez (vö.: Sziszifusz). hogy mivel érdemelte ki? fiatal növendék korában gyakran férfiakat csempészett fel zárkájába az éj leple alatt leplére... egyszer aztán ágya mellett gombokat talált a főnővér. Így derült fény bujálkodására. E szobatárs felfedezése utánajárást igényelt. Esténként olykor hallottunk azonosítatlan hangokat. Mintha csontgombok potyognának a földre. E kijelentés a nyomozás óta már nem feltételes módú, és nincs mintha.

Az eddig említettekkel semmi problémánk nincs. De még valaki az előtérben... testtelen, színtelen, szúrós szagú kísértet . Nem kopog, ötletszerűen érkezik a plafon felől, a csövekből. Kellemetlen alak. Mindig egy nagy zacskó káposztával mászkál. És ez még az elviselhetőbb csomagjai közé tartozik. Van hogy hetekre eltűnik, olyankor fellélegzünk egy kicsit.

Végül Ottó, a traktoros. Ő egy kitalált személy. (Az ajtón ott a felirat). 2009. november 4.-én született obégatós, földet csapkodós röhögés közepette. Neki is van története, legendáriuma, de azt nem írom le.

2 megjegyzés:

  1. a galambokat lehagytad.
    Ottót nem ismerem :(
    Viszont a káposztásban komoly üzleti lehetőségeket látok...

    VálaszTörlés
  2. a galambok nem tartoznak szorosan ebbe az ökoszisztémába.

    VálaszTörlés